1. fejezet! Miért nem mondod el ki vagy valójában?

Sziasztok! Meghoztam az első fejezetet. Nagyon örültem annak a három kominak amit kaptam szeretném, ha majd több is lenne és örülök a visszajelzéseknek is. Nem tudom mikorra várható új rész de igyekszem vele. Amint páran láthattátok is nyitottam egy másik blogot ami szintén Harry-s de nagyon sok mindenben más ahhoz is jó olvasást ott is nemsokára jön az első fejezet! http://sweetheartlux.blogspot.hu/

                                                                                                         Puszii: Szandina

Három nap telt el a buli óta és Harryről azóta sem hallottam. A rózsa amit tőle kaptam még nem is lett meglocsolva még a vizet sem cseréltem ki a vázában azóta mióta bele tettem és mégis tündökölt...szebb volt és nyitottabb a színe is élénkebb mint mikor frissen megkaptam. Nem értettem de valahogy vonzott. Egész nap tudtam volna ücsörögni a nappalimban a kis üveg asztal előtti kanapén és nézni a rózsát. De nem tehettem meg. Nekem voltak elkötelezettségeim mint a tanulás vagy a családommal való találkozás. Igaz, hogy még csak 17 éves vagyok mégis elköltöztem már a szüleimtől én Londonban élek míg ők Los Angelesben. Nem akartam tovább tőlük függni így ide költöztem és beiratkoztam az egyik legjobb iskolába ami Londonban található azóta itt tengetem napjaim a barátnőimmel akikkel már az első perctől kezdve össze vagyok nőve. De már is elkalandoztam. Igazából arra vártam, hogy Harry hátha jelentkezik...de nem tette meg. Még csak azt sem tudom, hogy honnan a fészkes fenéből tudja hol lakom. Lehet, hogy követett? Nem hinném. Mindegy is ideje lenne felöltöznöm és nem ezt a vacak virágot bámulnom, várni a csodára avgy az esetemben az ismeretlen fiúra. Ma még rengeted dolgom van úgy, hogy ideje öltözni.

Gondolataimból kirángatva magam felcaplattam a lépcsőn egyenesen a szobámba és megálltam a szekrényem előtt, hogy valami ruhát aggassak magamra és emberien nézzek ki. 

Egy kis idő elteltével megtaláltam a legmegfelelőbb ruhát a mai napra belebújtam majd a fürdőbe mentem, hogy megcsináljam a hajam és egy kis sminket tegyek fel. Mikor kész lettem röpke 15 perc alatt belenéztem a tükörbe.

-Emberibben nézek ki mint eddig.-állapítottam meg. Úgy döntöttem még kivasalom a hajam és akar indulhatok is.

Nem volt kedvem annyira kicsípni magam ezért csak egy laza szettet vetem fől és már indultam is London utcáira.

*

Sajnos rá kellett jönnöm, hogy papírokat intézni nem olyan könnyű mint, ahogy azt én gondoltam. Több mint 2 órát álltam azért, hogy megcsináltassam a sulihoz a papírokat amik még kellettek és év elején nem voltak készen mindegy legalább letudtam a mai nappal.

Úgy döntöttem, hogy most, hogy ilyen "gyorsan" végeztem bemegyek a legközelebbi Starbucks-ba és veszek valamit mert ma még nem is ettem meg nem is ittam semmit. Gyorsan bementem a legközelebbibe és megjutalmaztam magam egy Caramellás Frappuchinoval meg egy nagy áfonyás muffinnal. Épp indultam ki az üzletből mikor az ajtóban beleütköztem valakibe.

-Sajnálom nem figyeltem!-mondtam halkan majd felnéztem.-Harry?-csodálkoztam.

-Öhm..Szia Bella!-mosolygott.-Megkaptad a virágot?-a mosolyából immár vigyor lett.

-Igen meg!-válaszoltam-Köszönöm nagyon szép!-köszöntem meg.

-Semmiség!-legyintett.

-Amúgy, ha szabad tudnom...honnan tudod, hogy hol lakom?

-Nem, nem szabad tudnod ez egy titkos információ!-suttogta.

-Nagyon vicces vagy!-szűkült össze a szemem mire ő elnevette magát.

-Nem most komolyan! Titok!

-Ne csinált már!-kérleltem.

-Elmondom mondjuk egy kávé mellett!-intett az egyik asztal felé vigyorogva.

-Nem is tudom!-gondolkodtam el. Igazából le akartam vele ülni beszélni hisz annyi mindig szerettem volna róla megtudni az egyik felem azt mondta menjek vele a másik meg az, hogy menjek de el messze tőle és soha többé ne is találkozzak vele mert ebből valami rossz fog csak kisülni.

-Na?-nézett rám várakozva.

-Rendben! De...-lötyögtettem meg a kávémat.

-Akkor ülj le én is mindjárt megyek!-mosolygott. Mint aki szót fogad neki leültem az ablak mellé és vártam Harry-t. Alig ültem le és már itt is volt.

-Gyors voltál.-mosolyogtam.

-Nem voltak már sokan előttem.-ült le velem szembe.-Jó hely! Mindig ide szoktam ülni!-vigyorgott.

-Kamu!-mondtam.

-Na jó nem mindig!-nevetett.

-Szóval...akkor elmondod?-kezdtem újra.

-Hát...nem is tudom!-nézett rám megvillantva újra fogsorát és ezzel előcsalva az arcán a gödröcskéket amik kisfiússá teszik egy kicsit.

-Harry akkor én megyek is!-álltam fel.

-Jó, jó!-mondta majd leültem.

-Azt egyik barátnőd mondta el!-nem volt túl meggyőző.

-Nem vagy túl meggyőző!-ahogy ezt kimondtam a teste egy percre megfeszült nem értettem miért.

-Pedig így van!-ivott a kávéjába.

-Jó akkor hiszek neked!-néztem a szemébe amik úgy csillogtak mint a bulin csak most nem volt olyan homályos a tekintete mint akkor az alkoholtól.

Beállt közénk a csend. Nem mondanám kínosnak de nyugtatónak sem.

-Azt hittem jelentkezel!-csúszott ki a számon.

-Akkor mégis csak érdekellek!-vigyorgott.

-Nem azért mondtam!-tettem az unottat, hogy meggyőzzem.

-Akkor mégis miért?-hajolt át egy kicsit a kis asztal fölött.

-Csak úgy!-rántottam meg a vállam és hátradőltem a széken.

-Hát jó de most te nem vagy elég meggyőző!-kacsintott rám.

-Pedig így van!-ismételtem az előbbi beszélgetésünkből őt mire elnevette magát ezzel engem is megmosolyogtatva. 

-Amúgy...nagyon csinos vagy ma!-vigyorgott.

-Kösz!-néztem ki az ablakon.

-Mondom...

-Mit?-néztem rá értetlenül.

-Hogy neked nem szoktak bókolni!

-Szoktak csak nem ugrok rögtön a másik ember nyakába és csókolgatom össze-vissza. Sorry!-húztam fel magam.

-Tudod...azon is elgondolkodom, hogy csókolóztál e már!-sóhajtott.

-Hogy te mekkora egy gyökér vagy ennyire azért nem vagyok lemaradva! Seggfej!-fogtam magam és felálltam, hogy otthagyom de megfordultam-Ja és kösz a meghívást!-mosolyogtam erőltetetten ő meg csak nézett rám. 

Épp, hogy kiléptem az ajtón egy kéz kapta el a csuklómat és maga felé fordított.

-Eressze l te barom!-rántottam ki magam a karjaiból...nagyon jól tudtam, hogy ki az.

-Nem gondoltam volna, hogy így felidegesítelek!-nevetett.

-Ez egyáltalán nem vicces és örülhetsz, hogy csak otthagytalak és nem kevertem le egy jó nagy pofont amit most meg kéne tennem de nem fogom!-néztem végig a szemébe.

-Gyerünk tedd meg! Üss csak meg már alig várom!-vigyorgott mire a kezem egy hatalmasat csattan az arca bal oldalán. Mikor rám nézett nem ijedtem meg de időm sem volt reagálni mert elkapott és ajkait az enyémekre tapasztotta. Meglepődni sem volt időm nem, hogy ellökni vagy visszacsókolni olyan hirtelen engedett el.

-Na most már meg volt az első csókod is!-vigyorgott rám mire én megint meg akartam ütni de megfogta a kezem.

-Hogy lehetsz ekkora szemét mondtam , hogy ez az első!-rángattam a kezem-Eressz már el Harry!-az emberek már elég furcsán néztek ránk de Harry elengedett.

-Akkor tőlem az első!-mutatta meg gödröcskéit újra.

-Nem is lesz több szóval első és utolsó!-vágtam hozzá.

-Azt majd meglátjuk...könyörögni fogsz nekem azért, hogy megcsókoljalak mert annyira fogsz vágyni a csókomra!-nézett a szemembe.

-Ez soha nem fog megtörténni!

-Mondtam...azt majd meglátjuk!-ismételte majd közelebb hajolt hozzá de én nem húzódtam el...nem is tudom miért de közelebb hajoltam hozzá.-Jaj kicsi kis Bella!-nevetett majd megsimogatta az arcom mire én visszatértem a jelenbe.-Erről beszéltem!

-Rohadék!-löktem meg majd ott is hagytam.

-Még mindig látszik!-kiabált utánam. De nem is figyeltem rá.

-Utállak!-hagytam ott.

-Jó akkor holnap este érted megyek!-kiáltott mire én megfordultam.

-Eszedbe ne jusson!-intettem mutatóujjammal, hogy nyomatékosítsa amit mondok.

-Jó akkor találkozunk! Hello Szépségem!-intett majd megfordult de én még mindig a becézésem voltam leragadva amitől el is pirultam.

Utálom egyszerűen ki nem állhatom!

-Harry!-fordultam meg.

-Máris hiányzom?-vigyorgott.

-Ki vagy te?-kérdeztem.

-Majd megtudod!-kacsintott.

-Miért nem mondod el ki vagy valójában?

-Mindent meg fogsz rólam tudni holnap este!

-Mondtam, hogy nem!-erre elnevette magát intett egyet és indult is tovább. Nekem sem kellett több úgy döntöttem hazamegyek és áthívom magamhoz a lányokat.