Bevezető fejezet!

Sziasztok! Meghoztam a blogom bevezető részét remélem tetszeni fog és fogtok komizni is nemsokára jelentkezek az új résszel. 

        Puszi: Szandina

Minden 17 éves lány életében vannak furcsa dolgok de azt hiszem az én dolgaim már túllőnek minden határon. Minden 17 éves lány lesz egyszer nagyon szerelmes...mikor ezeket gondoltam nem is sejtettem, hogy a mai bulizós és csajos estém az egyik közeli pub-ba megváltoztatja az eddigi életemet.

-Bella kész vagy?! Mindenki csak rád vár! Gyere csajszi biztos nagyon csini vagy!-kiabált föl barátnőm az emeletre amit annak jeléül vettem, hogy már nagyon szeretnék elkezdeni a mai estét.
-Igen! Megyek már!-indultam le a lépcsőn. Egy elég visszafogott mégis csinos szettet választottam az estére a hajam lazán besütöttem és engedtem, hogy a tincsek rakoncátlanul omoljanak a vállaimra és lógjanak az arcomba néhol a szemembe.

Lassan indultam le a lépcsőm ne, hogy megcsússzak pedig nem magassarkú volt rajtam. Azóta félek ezen a lépcsőn mióta egyszer régen kiskoromban szaladtam lefelé, megcsúsztam és akkorát estem, hogy betörtem a fejem és, ha ez nem lett volna elég, még a jobb karomat is eltörtem. Szóval csak óvatosan...

-Ne félj nem esel le!-nevetett egyik barátnőm.

-Ez nem vicces nem te voltál kórházban isten tudja meddig.-dorgáltam meg és lementem, hogy lássanak.

-Nagyon csini vagy!-dicsért Nessa.

-Köszönöm!-néztem végig magamon.

-Nem szoktál így kiöltözni meg ennyit sminkelni de tényleg nem rossz!-mutatta fel hüvelykujját Katy.

Na igen a két barátnőm közül Katy a szókimondóbb és az őszintébb, míg Nessa az elfogultabb kategória.

-Induljunk már!-türelmetlenkedett Nessa.

-Rendben menjünk!-egyeztem bele majd magamra kaptam a pulcsimat a székről és nekivágtunk az éjszakának.

*

Nagyban buliztunk és italnak sem voltunk már híján mondjuk én még mindig józanabb voltam mint a lányok akik már nem tudom hányadik fiút főzték éppen. A pultnál ültem és néztem a barátnőimet mikor mellém lépett egy magas, göndör hajú fiú. Végignéztem, ahogy kikéri magának a piát majd leül mellém. Nem szóltam hozzá de valószínűleg megérezte, hogy nézem mivel rám emelte smaragdzöld tekintetét. Nem tudtam, hogy megijedjek e vagy csak mélyedjek bele a tekintetébe és szemének szépségébe.

-Valami baj van?-kérdezte kicsit gorombán amivel sikerült lerombolnia a bennem alkotott jókat.

-Nem semmi!-mondtam majd előre fordultam, hogy ne kelljen neki semmit visszaszólnom.

-Akkor jó!-válaszolt majd legurította a felesét és rám emelte a tekintetét.-Nagyon csinos vagy!-húzódott huncut mosoly az ajkára.

-Kösz!-adtam a kicsit bunkó választ.

-Nem szoktak neked bókolni.-könyökölt a pultra miközben engem nézett mire én felé fordultam.

-Ez inkább kijelentés volt mint kérdés pedig nem is ismersz!-vetettem oda neki.

-Tudom milyenek a magadfajta lányok!-mosolygott.

-Tessék?!-emeltem fel a hangom.

-Kifejtem!-nevetett.

-Hát nem ártana!-néztem rá flegmán de azért érdekelt mit akar mondani és, hogy milyen fajta lánynak tart.

-Szóval...fordult teljesen felém-Visszahúzódó vagy nem volt még barátod sem és ebből kifolyólag még soha senki sem ért hozzá egy ujjal sem...mondjuk ki...szűz vagy még édesem.-összeráncoltam a szemöldököm-Ami persze nem baj bár, ahogy elnézlek 17 éves körül vagy és a neved azt hiszem Emily!-vigyorgott.

-Hát ki kell ábrándítsalak az először elhangzottakhoz semmi közöd a név meg meg sem közelíti az igazságot.

-Akkor mondd el mi a neved!-hajolt közelebb, mire megcsapott kellemes illata.

-Hát...nem!-mondtam majd felálltam a pulttól és elindultam kifelé, hogy levegőzzek. Alig értem ki mikor lépteket hallottam magam mögül. Egyből sejtettem ki az.

-Valamiért azt hiszem, hogy félsz tőlem!-hallottam hangján, hogy mosolyog és azt is, hogy önelégült.

-Nem félek tőled...-fordultam meg-...és csak, hogy tudd nem is fogok akár mennyire is elakarod ezt érni bár sejtésem sincs, hogy miért de nem is érdekel ugyan is holnap már se téged se engem nem fog érdekelni!-mondtam a szemébe-Szóval megköszönném, ha békén hagynál!-mondtam mire ő közelebb sétált hozzám és megállt pontosan előttem.

-Engem igenis érdekelni fog és csak, hogy tudd, nem foglak békén hagyni!-suttogta bosszúsan majd közelebb hajolt, hogy megcsókoljon de hamar észbe kaptam és kapott egy hatalmas nagy pofont ami akkorát csattant, hogy ha nem szólt volna bent a zene biztos, hogy mindenki hallotta volna.-Kedves vagy!-suttogta az arcomba bosszúsan miután visszahajolt-Fogsz még hallani rólam ne aggódj!-kacsintott majd egy gyors puszit nyomott a számra és elsétált mielőtt bármit is mondhattam volna visszafordult-Örültem Bella!-intett meg sem tudtam szólalni. Egyrészt az apró gesztus miatt másrészt meg azért mert fogalmam sem volt honnan tudta meg a nevemet.

*

Nem sokkal később mi is hazaindultunk a lányokkal. Épp, hogy megérkeztünk mikor csengettek.

-Ki lehet az ilyenkor?-kérdeztem a lányokra nézve.

-Nyisd ki és megtudod!-mondta Katy.

Odasétáltam az ajtóhoz és kinyitottam a küszöbön csak egy szál vörös rózsát találtam egy levéllel felvettem és olvasni kezdtem.

"Kedves Bella!

Csak úgy megjegyezném, hogy még mindig sajog az

ütésed helye. Nem gondoltam volna, hogy

ekkorát fogok kapni mindegy is a lényeg, hogy

látjuk majd még egymást és ott folytatjuk ahol abbahagytuk."

                                                                       -Harry 

-Na ki volt az?-kiabált Nessa.

-Senki!-dadogtam majd újraolvastam a levelet mert még mindig nem akartam hinni a szememnek. Szóval Harry a neve...